Előzmények
Az odút március elején helyeztem ki, ami elég későnek mondható, mivel célszerű már télen kirakni, mivel a madarak már akkor is keresgélnek helyet a tavaszi költéshez. Ennek ellenére szerencsém volt, hogy így is lett odúlakó pár. Az odú felmérése hetekkel a fészekrakás előtt megkezdődött, napi szinten főként a délőtti órákban 1-2 perces felmérésre berepültek.
Odúfelmérés március 8-án:
1-3 nap: Fészeképítés
Ha minden körülmény ideális, akkor a széncinegék március végen vagy április elején kezdenek fészket építeni. Idén nálunk ez jócskán megkésett, de szerencsére nem maradt el. Április 16-án reggel 6:20-kori az eddigieknél is alaposabb felmérés után 7:55-kor egy széncinege pár megkezdte a fészek alapjának építését. Kisebb-nagyobb szünetekkel 11:15-ig végeztek is. Nem volt nehéz dolguk, mivel az odú egy tujasor mellett van. Az építés folyamata az alábbi timelapse videóban nyomon követhető:
Ezen a napon főként csak tujaleveleket hordtak be, de abból igen sokat, legalább 10-15cm magasságig. A cinkék az odúban csak a fészeképítés során tartozkodtak.
Másnap kora reggel folytatódott a fészek építés/rendezgetés, de jóval kisebb intenzitással mint előző nap. Főként puha, szőrszerű anyagokat hordtak be:
A 3. napon gyakorlatilag semmi sem történt, üres volt az odú.
4-10 nap: Tojások lerakása
4. nap hajnalán a tojó lerakta az első tojást. Ült is rajta majdnem 1 órát:
Napközben nagyon ritkán voltak az odúban. Viszont este minden bizonnyal a tojó beköltözött egész éjszakára, és a tojáson aludt. Érdemes megfigyelni, hogyan alszanak ezek a madarak:
5. nap hajnalára már 2 tojás lett. Napközben a továbbra is folyamatosan behordott szöszökkel fedik be a tojásokat és csak ritkánt térnek vissza. Éjszaka a tojó viszont az odúban alszik.
A 10. napig gyakorlatilag semmi egyéb nem történik, leszámítva, hogy minden reggelre eggyel több tojás van az odúban, illetve a 7. tojástól a tojó már napközben is egyre többet visszajár melengetni őket.
A 10. napig összesen 7 tojást rak le a tojó.
11-22 nap: A kotlás
11. napon már 8 tojás van az odúban:
A 11. napon kezdődik meg a folyamatos kotlás, azaz a tojó éjjel-nappal a tojásokat melegíti, csak percekre szál le róluk, hisz táplálkoznia is kell. Sok esetben a hím hoz táplálékot, amiért kirepül a tojó a szomszédos fára, de az is előfordul, hogy a hím behozza azt az odúba. Ez megfigyelhető a lenti felvételen is:
A 11. és 12. napon is tojik még 1-1 tojást, így összesen 9 tojás lett a költésben.
23-42 nap: A fiókák kikelése majd etetése
23. nap hajnalára kikelt az első fióka, a kikelés pillanatai:
Az alábbi felvételen megnézheted a fióka első reggelijét:
Az első fióka kikelése utáni 2 napon a többiek is sikeresen kikeltek. A szülők rendületlenül hordák be a táplálékot. A tojó éjszakánként bent aludt a fiókákon.
A 34. napon viszont sajnálatos dolgot észleltünk, Egy fióka elpusztult. Madártani szakértőnk szerint az elpusztult fiókát a szülők kiviszik az odúból, ha annak mérete még nem túl nagy. A webkamera archívumának több órás böngészése után sem tudtuk sajnos meg hogy pontosan mi történt.
Sajnos a következő napok sem voltak vidámak, az időjárás egyre kedvezőtlenebb lett a megfelelő etetéshez, így a 36. napon újabb fióka pusztult el. Szeretném, ha mindenki tudná, hogy ez igaz szomorú dolog, de természetes esemény. Csak az erősek maradnak életben, a 2 nappal később kikelt fióka pusztulása szinte borítékolható volt, hiszen az a két nap az ő fejlődési ütemükben rengeteg idő. A gyengébbet az erősebb elnyomja és kevesebb táplálékot kap. Ez a fajfenntartás lényege.
A 37. és 38. napon is elpusztult egy-egy fióka. Ezek az elpusztult fiókák láthatóan bentmaradtak a fészekben, ezért meghoztunk egy megosztó döntést, beavatkozunk és hogy további fertőzéseket elkerüljük, benyúlunk az odúba és kivesszük a kamera képen is látható elpusztult két fiókát. A 40. napon az esti órákban belenéztünk az odúba, hogy a tetemeket kiszedjük. A webkamerán két elpusztult kismadár látszódott, mi a fészekben mégis összesen három tetemet találtunk. Mindenre felkészültünk, de meglepő módon a fiókák - akik amúgy iciri-picirik élőben, kb. fele akkorák, mint amekkorának a webkamera képén látszódnak - halottnak tetették magukat. A biztonság kedvéért a röpnyílást is letakartuk, de nekik eszük ágába sem volt kiugrani a fészekből, csak lapultak és várták mi lesz a sorsuk. Mivel kevés fény volt, és az élő fiókák is gyakorlatilag mozdulatlanok voltak, nehéz helyzetben voltunk az elpusztult tetemek beazonosításában. Ráadásul még nehezítette a helyzetet, hogy a speciális eszközzel nehézkesen ment az elhullott madarak felszedése, így a kamerához is hozzá kellett nyúlni. Mindeközben a szülők megérkeztek a szomszédos fára, a tojó szárnyrebegtetéssel próbált ránk ijeszteni, a hím pedig csak követte. Az is lehet, hogy így próbálta sérültnek tetetni magát, hogy elterelje a "odútámadók" figyelmét? Pár percig röpködtek ide-oda, majd odébbálltak. A szülők végül a művelet után kb. 15 perccel tértek vissza a fiókák hívószavára, és a tojó nagytakarításba kezdett a fészekben. Bízunk benne, hogy ezzel a beavatkozással jó döntést hoztunk!
A 41. nap éjszakája rendhagyó volt: 21:30 körül ránéztünk a fészekre és meglepő módon a tojó nem volt bent. Eddig minden nap 20:30-tól mindig bent aludt a kicsikkel. Az archívumot visszanézve azt láttuk, hogy 20:32-kor kirepült és utána nem jött vissza egészen 04:55-ig. Nagy valószínűséggel a fiókák már elég nagyok és a szülők ezzel jelzik, hogy ideje lenne kirepülni :)
Ugyanez történt a következő éjszaka is.
43. nap: kirepülés
A 43 nap reggelén a megmaradt 4 fióka kirepült.
Kirepülés ahogy a külső kamera látta:
Kirepülés ahogy a belső kamera látta:
Képeket a kirepült fiókákról itt találsz!
BONUSZ VIDEÓ #1
A webkamera archívumából összevágtam a kikeléstől a kirepülésig eltelt 22 nap mindegyikéből egy pár másodperces részletet. A videó azt próbálja megmutatni, hogy milyen gyorsan fejlődnek a kis széncinkék a fészekben.
BONUSZ VIDEÓ #2
Az alábbi videóban látható, hogy táplálékként még darázst is hordanak a szülők. Szintén megfigyelhető, hogy a táplálékot egyik szájból a másikba teszik. Tudomásunk szerint ez azért van, mert a szülők arra is ügyelnek, hogy véletlenül se fulladjanak meg a kicsik. Az is látható, hogy a kicsik ürülékét a szülők kiviszik az odúból. Amikor "szólítja őket a természet" és az egyik szülő épp bent van, a hátsójukat az ég felé fordítják, és így végzik el a dolgukat. Az ürülék valamiféle burokban van, így az könnyen "elszállítható".
Sajnos a 2015. évi második költés elmaradt, így minden madárles-őt várunk vissza 2016 tavaszán az első költés izgalmaira. :)
